1. rész - Viharos képzelet

⇉ Lexi ⇇

Riadtan ébredtem fel. A tegnap estéből nem sokra emlékeztem, de annyira igen, hogy tudjam, Emily keze van a dologban. Megdörzsöltem a szemem, hogy ne homályosan lássak. Emily ágya felé pillantottam, ami üres volt. Tessa-t sem láttam sehol. Nagy nehezen kikeltem az ágyból, majd beágyaztam magam után. 

Tara még az álmok világában járt, így halk léptekkel kiosontam a fürdőhöz. Az egész folyosó csendbe burkolózott. Rápillantottam a falon lévő órára, ami 6:40-et ütött.

Lábujjhegyen lépkedve mentem tovább a fürdőig. Odabenn Emily-t pillantottam meg, amint éppen fogat mosott. 

- Lexi, hát te? - kortyolt a pohárból. 

- Én is ezt kérdezném tőled! - dőltem neki a fürdőszoba falának és a mellkasom előtt összefontam a karomat. 

- Nem értelek! - vonta fel a szemöldökét. 

- Mi a frászt tettél velem este? - szegeztem neki a kérdést. 

- Ezt nem lehet elmondanom! - törölte meg a száját. 

- Emily, az isten szerelmére, ne szórakozz! Altatót adtál vagy bedrogoztál? Halljam! - emeltem fel a hangom. 

- Dehogyis! Ez ennél jóval egyszerűbb! Tessék, itt egy pohár víz! Locsold felém, ha szólok! - elvettem tőle a poharat.

- Emily, ennek semmi értelme!

- Majd meglátod! 

A fürdőszoba túlsó végéhez lépkedett, vett egy mély levegőt, majd jelzett. 

- Most, Lexi! - egy erőteljes mozdulattal Emily felé locsoltam a pohár vizet, de mielőtt még Emily fejéhez csattanhatott volna, egy laza mozdulattal felemelte a kezét, a víz pedig megszűnt tovább haladni. A víz részecskéi eltávolodtak egymástól kis buborékokat alkotva. 

Emily köröket írt a kezével a levegőben, amit a vízcseppek követtek.

Tátott szájjal figyeltem, amit csinál. 

- Akkor most te valami mágus vagy? 

- Boszorkány! Igazából még tanulom. Pár hónapja jöttem bele. 

Kezét a fal felé fordította, mire a vízcseppek nekicsapódtak. 

- És hogyan jöttél rá? Mit tettél velem az este? - érdeklődten zavartan. 

- Egyedül voltam otthon és véletlenül majdnem eltörtem egy poharat. Épp az asztalt töröltem, amikor meglöktem a kezemmel. Ösztönszerűen utána kaptam, ezzel valahogy lelassítottam az esést. A tenyeremet azon a ponton tartottam, ameddig fel nem vettem a poharat. Amit veled tettem este, az egy egyszerű altató bűbáj volt. - magyarázta, majd a kezét az ajtó felé irányította, azzal kinyitva azt. 

- Áááá! - esett be az ajtón Tara. 

- Na azt hiszem, hogy én megyek! Majd beszélünk! - azzal kettesbe hagytam őket. 

⇉ Emily ⇇

- Ezt nem kellett volna látnod! - förmedtem rá.

- Mennyiben lenne Lexi más, mint én?

- Mondjuk annyiban, hogy rajta használtam varázslatot! Akarsz még valamit vagy mehetek a dolgomra? 

- Ami azt illeti, lenne valami! Több, mint egy éve tűnt el az ikertestvérem és arra gondoltam, hogy te segíthetnél megtalálni!

- És azt elárulnád, hogy mégis hogyan?

- Úgy, ahogy tegnap Lexit elaltattad! 

- Az egy sokkal egyszerűbb bűbáj volt, mint amit most kérsz tőlem! - magyaráztam. 

- Biztos van rá megoldás. Vagy túl gyenge vagy hozzá? - ha nem Tararól lenne szó, biztos, hogy most felpofoznám. 

- Mint, ahogy te is hallottad, pár hónapja tanulgatom. Azt hiszed, hogy egy varázsige a fejemből pattan ki?

- Én ezt nem mondtam. Keressünk valamit az ágyad alatt található könyvekben! - tette csípőre a kezét. 

- Te kutakodtál a cuccaim között? - akadtam ki.

- Nem, csak leesett a fülbevalóm és megláttam. 

- Tara, neked nincs is kifúrva a füled! - kiáltottam rá, minek hatására megszeppent. 

- Légyszi Emy, ez fontos!

- Meglátjuk, hogy mit tehetek! - sóhajtottam. 

Visszaballagtunk a szobánkba, az ajtó előtt Tara-t megállítottam. 

- Ha Lexi kérdezné, nem tudsz semmit! - figyelmeztettem. 

Mikor beléptünk a szoba üres volt. Előszedtem az ágyam alól a varázsigés könyveimet, majd keresgélni kezdtem. Végül megtaláltam, amit kerestem.

- Gyere! 

- Hová megyünk? 

- A boszorkányterembe! Ha Flora meghallja végünk, szóval ajánlom, hogy tartsd a szád! 

A folyosó végén egy csupasz fal állt. Az ajtó nyitó varázsigének köszönhetően nem volt nehéz dolgom. 

- Quod oculus non vidit hominem video nunc patieris. - mondtam el hangosan a szöveget.

- Mi ez, valami halandzsa nyelv? - csak csóváltam a fejem. 

Tarat leültettem egy asztalhoz, majd keresgélni kezdtem. 

- Van nálad valami, ami a tesódé volt? - kérdeztem unottan. 

- Ez Lara nyaklánca volt! -vette ki a nyakából a láncot. 

- Nagyszerű! Most ülj nyugodtan, amíg megkeresem a hozzávalókat!

Kerestem egy kisebb kúszónövényt, aminek üreges a belseje, sárkányfüvet, vérfarkasfogat, vámpírvért és már csak Tara vére hiányzott. 

Mivel Tara a városban él, így elővettem a városunk térképét. 

Széthajtottam az asztalon, utána a sárkányfüvet, a vérfarkasfogat és a vámpírvért összedolgoztam. Tara kezébe adtam a kést, amit miután a tenyerébe fogott, kirántottam. Piros vére lassú folyással landolt a térképen. 

- Te hülye vagy? 

- Ne dumálj! Ezt szorítsd a tenyeredbe! - utasítottam.

A kúszónövény egyik végét erőteljesen szorította. 

- Most legyél csöndbe, mert nem fog sikerülni! 

Leültem az asztal mellé és a varázsige szövegét kezdtem ismételgetni. 

- Phasmatos tribum, nas ex viras sequita saguines ementas asten mihan ega petous. - ezt háromszor ismételtem meg. 

Mire a vér útra kelt a térképen. 

A könyv azt írta, hogy a virág segítségével összekapcsoltam a két lányt. A vér a futballpálya köré rajzolódott.

Újabb cseppek jelentek meg a térképen, de ezúttal az én vérem volt. Túl erős volt a bűbáj, így eleredt az orrom vére.

- Emily, állj le! - Flora rontott be a terembe. - Az egész kollégiumban nincs áram! Mi folyik itt? 

Ügyet sem vetve folytattam tovább. 

- Ez egy lokátor bűbáj? Emily azonnal állítsd le! - folytattam tovább.

Flora visszafele kezdte el mormolni a varázsigét. Mivel erősebb volt nálam, hatásos volt. Flora varázslata mindent eltüntetett az asztalról.

Tara eszméletét vesztve a padlóra rogyott.

⇉ Lexi ⇇

Emily és Tara keresésére indultam, mikor egy ismeretlen férfit pillantottam meg, aki épp engem bámult. Lassan megindult felém, mire fejvesztve rohanni kezdtem. Boldogan tapasztaltam, hogy az emeletek közt már szabad volt a pálya. Nem érdekelt hova megyek be, csak szaladtam. A fiú zuhanyzóban találtam magam és nem voltam egyedül. Azt hiszem West éppen zuhanyozni akart, mert egy szál boxerben feszített előttem. 

- Tetszik a helyzet! - vakarta meg a tarkóját. 
- Most nincs időm a perverz gondolataidra, valaki üldöz! 
- Na és mégis ki? - érdeklődött zavartan. 
- Nem tudom, de már közel van!
Ekkor macskanyávogást hallottunk. 
- De buta vagy! Ez Rick macskája, Evil! - nevetett West. 
- Csak meg tudok különböztetni egy embert és egy macskát.
- Rendben! Hogy nézett ki? 
- Nem láttam belőle sokat, az arcát eltakarta egy csukja! Magas volt és a szeme vörösen világított.
A hallottak alapján West idegessé vált. 
- Gyere ide be! - nyújtotta a kezét már az egyik kabinból. 
Elfogadtam a felém nyújtott kezét és beálltam mellé. 
- Ha most elmondok valamit, akkor ígérd meg, hogy soha senkinek nem adod tovább! - néztem fel rá. 
- Na hadd halljam!
- Az a helyzet, hogy Emily egy... - a zuhanyból váratlanul kezdett el folyni a víz. Ahogy a vízcseppek West-hez értek, piros foltok jelentek meg a testén. A szeme teljesen feketévé változott. Ordítani kezdett. Az egyik pillanatban még mellettem volt, a másikban a fürdő falának csapódott. 
- Lexi, fuss! - mondta, de már a hangja is mélyült. 
- Nem, nem hagylak itt!
Szemfogai hosszabbá váltak. A foltok még mindig a testén voltak. 
- Lexi menj már! Bántani foglak! - kiabált rám. 
Amilyen gyorsan csak tudtam, sarkon fordultam. A folyosóra érve Rick-et pillantottam meg. 
- Segítség, Rick! - kezdtem el futni felé. 
Valaki hátulról elkapta a derekam és olyan gyorsan kezdett el velem rohanni, mintha hullámvasúton ülnék. 
Félve nyitottam ki a szemem. Azt hiszem, West-ék szobájában egy ágyon ültem. 
- Mi a szar vagy te? - csak ekkor tudatosultak bennem a történtek. 
West az ágy előtt állt még mindig csak egy szál boxerben. 
- Nyugodj meg! Nem szeretném, ha félnél tőlem. Ez egy kicsit bonyolult. 
- Tényleg bonyolult? Az egyik legjobb barátnőm egy boszorkány, elvileg egy ember vagy talán macska üldözött, neked hipp-hopp a szemed feketévé változik, fogaid nőnek és hiperszuper gyorsasággal rendelkezel! Most tényleg..ezek után már mi bonyolult? - hadartam el. 
- Vámpír vagyok! 
- Ne nevettess! Ha nem akarod elmondani, akkor ne tedd! Már itt sem vagyok! - álltam fel az ágyról. 
West odasétált az egyik ágyhoz, majd puszta kézzel kettétörte. A lámpát a falhoz vágta. Megfogott egy tetszőleges szilánkot, utána a mellkasához szorította és lassan húzni kezdte. A szilánk úgy siklott West bőrén, mint a kés a vajban. 
Két másodperc sem kellett, a seb összeforrt. 
- Te jó isten! - kaptam a szám elé a kezem. 
- Most már hiszel nekem? - roppantotta össze a szilánkot a tenyerében. 
- Azt hiszem! Ez mégis, hogy történt? 
- 18 éves voltam, mikor egy temetőben csöveltünk a haverokkal. Mindenki hót részegre leitta magát. Hallottam, hogy egy nő segítségért kiabál. Otthagytam a barátnőmet és követtem a hangot. Egy szőke hajú, fiatal nőhöz jutottam, aki pimaszul rámnevetett. 
- Éreztem, hogy te leszel az!
- Nem hagyta, hogy reagáljak, nekiesett a nyakamnak és szívni kezdte. Meghalhattam volna, de vért adott. A nőt Perrie-nek hívták. 
- Jobb, ha gyilkolsz öcsi, mert nem éred meg a holnapot. 
- West! - hallottam a rémült barátnőm hangját. Elkezdett beszélni hozzám, de én csak a nyakában lüktető vér hangját hallottam. Próbáltam uralkodni magamon, de nem tudtam ellenállni. Megöltem az egyetlen embert, akit szerettem. - fejezte be a sztorit. 
Odasétáltam hozzá és megöleltem. Az ölelést viszonozta és erősen szorított. Néhány pillanat múlva Tyler tépte fel az ajtót. 
- Mit csináltál vele? - vágta West a szoba másik végébe. 
- Hé, Tyler nyugi! - mondták egyszerre az ikrek. 
Remek pillanat volt a szökéshez. Nagy léptekkel haladtam a szobám felé. A folyosóra érve Mr. Peter Hank-et, a serrifet pillantottam meg. 
- Lexi, nem jöhetsz ide! - indult felém Rick és Finn. 
- De mi történt? - próbáltam kukucskálni. 
- Az a helyzet, hogy hullát találtak a focipályán! Nagy a valószínűsége, hogy...-ekkor pillantottam meg a lányt. 
- Tara! - sikoltottam, ahogy a torkomon kifért. Próbáltam közel férkőzni, de Rick megállított. 

⇉ Alina ⇇

Éppen egy tárgymozgató bűbájt gyakoroltam, mikor zajt és ordítást hallottam. Gyorsan mindent besöpörtem az ágyam alá. Kinéztem a folyosóra, ahol rendőröket pillantottam meg. Gondolatolvasó bűbájt sajnos nem tudok használni, ezért eszembe jutott Jordan. Visszaszaladtam a szobámba gy papírért és egy ceruzáért. A papírra a következőket írtam: 'Gyere a szobámhoz! Alina'. 

A papírt összegyűrtem, a levegőbe dobtam, majd felgyújtottam. A papír porrá lett. Néhány percen belül kopogás csapta meg a fülem. 

- Hívtál! - szólt be az ajtón Jordan. 

- Gyere be nyugodtan! 

- Na kitalálom, milyen szivességet kérsz! 

- Bele kellene másznod a seriff fejébe és meg kellene tudnod, hogy mi történt!

- Ugye tudod, hogy ez fájni fog neki?

- Nem érdekel, tudni akarom!

Kisétáltunk a folyosóra és Jordan hozzá látott. 

- Egy hullát találtak a futballpályán! A felesége megcsalta. Állítólag Tara a halott.

- Jordan, most állj le! - közeledett hozzánk Finn. 

A seriffet ekkor már rég erős migrén gyötörte. Halkan suttogtam egy bűbájt, ami az összes tanárt bezárta a kollégiumba. 

/zene/

- Szedd ki belőle, hogy hogy halt meg Tara! - utasítottam Jordant. 

- És mégis hogy? Alakuljak neked vámpírrá? 

- Mi lenne ha megkeresnéd West-et?

Vállat vont, majd az emeletre sietett. 

- Azt tudod, hogy nagyon veszélyes játékot játszol Alina? - szólított meg Rick. 

- Tudod, hogy az egyik barátnőm halott? Mellesleg Lexi hol van? - szegeztem neki a kérdéseket. 

- Már rég felkísértem az emeletre! Az életedbe kerülhet, amit csinálsz! 

- Nem lesz bajom! Az én barátaimat ilyen veszélynek nem fogod kitenni!

West és Jordan végre felbukkantak a láthatáron. 

- Na mi folyik itt? 

- Megigéznéd a serrifet, hogy elmondjon mindent? 

Nem mondott semmit, csak közelebb ment Mr. Hank-hez. 

- Most szépen elmond mindent, ami az elmúlt egy órában történt! - nézett mélyen a szemébe. 

- Te tényleg hülyének nézel engem? Azt hiszed, hogy egy vámpíroktól hemzsegő városban verbena nélkül mászkálok? Napi három adagot iszok! 

- Bassza meg! -vágott bele Mr. hank feje mellett lévő falba. 

- Látom durvább módszerek kellenek ide! - jött le a szobájából Hunter. 

Hunter elkapta Mr. Hank nyakát, majd a falhoz nyomta. 

- Kurvára hosszú napom volt, szóval ajánlom, hogy te ne csessz fel! Ide a papírokat! 

- Hunter, az ég szerelmére, mit csinálsz? - ordított Rick. 

- Elég sok halálesetet tusolt már el ez a vén faszi! Előbb én akartam megkóstolni Tara-t! Hallgass! 

- Ha nem engeded el, kettékaplak! - jelent meg Alec és Jackson, majd később Tyler. 

- Próbálkozzál, kiskutya! vagy egyedül nem vagy olyan erős? 

- Tovább! Hergeld őket! - biztatta Hunter-t West. 

- Mégis minek? 

- Talán így kitudjuk belőle szedni. Ha átalakulnak több az esélyünk rá. 

West átvette Mr. Hank-et, amíg Hunter kissé hátrébb húzódott. 

- Mi a baj fiúk? A kurvák nem elégítenek ki? Vagy talán még egyet kinyírtatok, mint múltkor? Kutyák, vau, vau!

- Figyelmeztetlek Oliver! Rosszul jársz! - villantotta ki a fogait Jackson. 

Már lehetett hallani, ahogy Alec csontja darabokra törik. Az ordítás fülsüketítő volt. 

- Ne, állítsd le! Állítsd le! - kezdett könyörögni Mr. Hank. 

- Már túl késő! Ezt nem lehet megszakítani! - mondta West. - Alina, tegyél ránk egy védőbűbájt! - teljesítettem West kérését. 

Amíg West-el kommunikáltam, már a Carver ikreknek karmuk nőtt. Egymás vállát megfogva tapadtak össze. Borzalmas volt látni, de boldogít a tudat, hogy Mr. Hank-nek rosszabb volt. 

Látszott Hunter-en, hogy kicsit megijedt, de igyekezett nyugodt maradni. Az ikrek felhasították a padlót éles karmaikkal. 

Pár pillanatig tartott az egész és már vissza is változtak. 

- Láttam Oliver, hogy beszartál! - vágta oda gúnyosan Alec. 

- Alina, itt mi történt? - kérdezte idegesen Lexi. 

- Tara? - beszélt Jeremy a falhoz.